| Önprezentáció |
1. oldal / 3 Minden ember szeretné, hogy a környezet úgy ítélje meg, ahogyan azt ő maga jónak látná. Ezt a pszichikus törekvést nevezzük önprezentációnak. Pozitív ítéleteket azonban csakis pozitív magatartásformákkal érhetünk el. S amennyiben a pozitív magatartásformákhoz még igazán egyéni, sajátos, a többi személytől jól megkülönböztethető, a környezet általunk kiválasztott részére pozitív élményeket keltő stílus is társul, a környezet ítélete kedvező lesz. Ez az ítélet gyakran nem tényeken, inkább benyomásokon alapul. Legfontosabb ezért a legelső találkozás, mert akkor alakul, rajzolódik ki a legelső benyomás, kép rólunk. Ha mosolygósnak, derűsnek, kifejezetten kedvesnek látszunk, ilyen kép alakul ki, és sokáig őrződik is rólunk. Ha pl. valaki az első találkozásnál mosolygós, pozitív kép alakul, és őrződik meg róla sokáig, még akkor is , ha egyébként a kedvesség nem jellemző rá. Ha később ugyanezt az embert rossz kedvűnek látják, az esetleges ítélet sem negatív, csupán a magatartásának szól: „Biztos rossz napja van”, de róla alkotott kép még mindig pozitív marad, mert a véleményalkotók többsége a szituációkban nem a magatartást, hanem a személyt értékeli. Igazán erős negatív magatartás képes csak az elsőként kialakított „képet” felülírni. A fentiek alapján elképzelhetjük a fordított esetet, vagyis hogyan reagál a környezet egy olyan emberre, akiről negatív magatartásminták alapján rögzített kép rajzolódott, és vésődött az emlékezetekbe. |